Michael Giacchino kétségtelenül tehetséges csóka a filmzenék berkein belül, hiszen idén is a Zootropolishoz, a Star Trekhez, vagy a legutóbb a Doctor Strange-hez nagyszerű - ha nem is feltétlenül felejthetetlen - dallamokat szerzett. Most azonban többszörös szakmai kihívás előtt áll: nem elég, hogy egy Star Wars-filmhez kell zenét szereznie, de az eredeti komponista, Alexandre Desplat távozása után mindössze 4 és fél hete (!!!) maradt a zene teljes megírására és felvételére. Ahogy mondani szokás: innen szép nyerni.
Hogy értse a kedves olvasó, hogy milyen kevés idő ez, egy kísértetiesen hasonló esettel szeretném példázni: a megboldogult James Horner váltotta Gabriel Yared-et a Trója zenéje élén, mivel állítólag a tesztközönségnek annyira nem volt ínyére, amit a film alatt hallott. Hornernek mindössze 6 hete maradt arra, hogy teljesen a nulláról megalkosson egy új zenét, amit később egy interjúban úgy írt le, hogy valójában 2 hét volt az a hat. De viszonylag pozitív példák is akadnak: a 2010-es A Titánok harca (újabb ókori mozi) premierje előtt kellett távoznia Craig Armstrongnak, akit Ramin Djawadi váltott, és a sorozatokon szerzett rutinja egy kifejezetten élvezetes score-t eredményezett, habár Armstrong elképzelése a mai napig nem látott napvilágot.
— Michael Giacchino (@m_giacchino) 2016. október 28.
Mindenesetre az első Star Wars spin-off, a Zsivány Egyes körül már nyár óta terjednek az igen rossz előjelű pletykák, miszerint Gareth Edwards filmje túl sötét lett a Disney számára, így felkérték Tony Gilroyt (Michael Clayton, A Bourne-hagyaték), hogy írja át Chris Weitz (Egy fiúról, Az arany iránytű) forgatókönyvét, és vezényelje le az újraforgatásokat, amelynek közelébe Edwardsot nem is engedték, majd jött szeptemberben Desplat távozása, aki a folyamatos újraforgatások miatt nem tudta (vagy nem akarta) ismét átírni a zenét, így a helyére a Disney, a Pixar - és most már a Marvel - vezető komponistája, Giacchino került. A zeneszerző cserét a komponista nagyon udvariasan kezelte:
Megmondom őszintén, tényleg nem tudok sokat mondani az egészről. Az alkotók úgy fordultak hozzám, hogy "Szeretnéd tudni, hogy mi történt?" én pedig úgy válaszoltam, hogy "Ha ennek az egésznek vége, akkor üljünk le egy italra, és akkor mondjátok el. Hallani akarom a történetet. De most tegyünk úgy, mintha mi se történt volna, minden remek és legyünk túl az egészen." Nekik pedig ez megfelelt. Tényleg nem tudok mást mondani, mint amit híresztelnek: egyeztetési problémák. Ennyi időnk maradt és nem kívánok a pletykákkal foglalkozni, vagy kitalálni, hogy mi történt, amikor azt kell megoldanunk, teljesítsük azt, amire vállalkoztunk.
Az Oscar-díjas zeneszerző emellett az EW magazinnak elárulta, hogy nem különösebben zavartatja magát a rövid határidő miatt.
Csak azzal az idővel tudok dolgozni, ami adva van. Nem az a fajta komponista vagyok, aki más segéd zeneszerzőkkel együtt dolgozik. Én csak ülök ebben a szobában és végzem a dolgom. Elég jól tudok összpontosítani és kezelni a helyzetet. Láttam a filmet és rettentő mód élveztem, szóval ötletekből, inspirációból nem volt hiány, az biztos. Az egyetlen, ami aggaszt, az az időbeosztás. De felmértem a helyzetet és azt gondoltam, hogy ""Rendben. Ha ezen tovább dolgozom egy nap, és végeztem vele, akkor lesz elég időm rá, hogy visszatérjek és fejlesszem, ha szükséges a felvételek előtt.
Giacchino munkásságát az utóbbi években jobbára a nagyszabású mozik (Jupiter felemelkedése, Jurassic World) és az animációs filmek teszik ki (Agymanók, Zootropolis), de korábban még előfordultak kisebb hangvételű mozik (Fifti-fifti) is, hovatovább filmes és sorozatos karrierje (Lost, Alias) előtt a videójátékok egyik éllovasa volt. Külön kiemelendő ezek közül a Medal of Honor és a Call of Duty kezdeti, II. világháborús epizódjai. A szerző szerint ebben és a jelen mozi között nincs nagy újdonság.
Ez a mozi számos ponton olyan, mint egy II. világháborús mozi és ez tetszik benne. Mindemellett hatalmas szíve van, amit nem akartam figyelmen kívül hagyni. Igen, ez egy akciófilm, emellett Star Wars mozi is, és minden, amit egy ilyen filmtől elvárnak és szeretnek benne, de nem kívántam elfelejteni, hogy egy hihetetlenül érzelmes mozi. Ez rántott igazán magával. Imádok olyan filmeken dolgozni, amelyeknek van érzelmi központjuk és nem gyártják az érzelmeket, ami elég furcsa, hiszen lényegében pont ezt csináljuk: érzelmeket gyártunk.
Arról is beszélt, ami egy Star Wars-film esetében elkerülhetetlen, tehát mennyit fogunk hallani John Williams klaszikus dallamaiból.
Úgy gondolom, hogy néha azt akarja az ember, hogy valami megérintse a múltból. Számomra ez jelentette a belépőt. "Ó ez az ötlet itt remekül műkdne. Ezt szeretném látni egy Star Wars-film nézése közben." Olyan gyerekként, akit John zenéi röpítettek ebbe az irányba, és az amit ő csinált, igen határozott elképzeléseim voltak arról, hogy mit és hogyan akartam használni. Ennek ellenére azt mondanám, hogy a zene 95%-ban saját szerzemény, de Williams klasszikus dallamainak a megidézése is hangsúlyos. Ha a moziszékben ülnék, és meghallom ezeket, tutira felállna a szőr a hátamon is.
Mindenesetre kíváncsian várjuk, hogy a közismerten hatalmas geeknek számító Giacchino mit hozott össze, amire már csak bő két hetet kell várnunk, de azért reménykedünk abban, hogy Desplat szerzeménye is egyszer kiadásra kerül, hogy végül összehasonlíthassuk, melyikük oldalán is állt az Erő.