Kung Fury - Kritika, vagy valami hasonló

Ó, azok a csodás 80-as évek! Sokunk gyerekkorát jelentik, hiszen ekkor lett sztár Arnie, Sly és Bruce is, akárcsak Don Johnson, vagy David "The Hoff" Hasselhoff, de még temérdek társuk kalandját néztük rongyosra VHS-kazettán. Sokan visszasírják, mások pedig igyekeznek elfeledni. Pedig ez az a korszak, ahol dívott az indokolatlanul túltolt (és erőszakos) akció, az egy dimenziós karakterek, a (fájdalmasan) maradandó egysorosok, az egy kaptafára gyártott sztorik, a szintipop zene, mindezt jó adag, mégis jóleső ízléstelenségbe csomagolva, megfejelve a filmkészítők részéről a kokain túlzott fogyasztásával. Megnyugtatok mindenkit: ez mind megvan a Kung Furyban, mer az biztos, hogy ekkora őrületet tiszta fejjel nem lehetett kitalálni.

Ugyanis a svéd David Sandberg kétségtelenül már az anyja hasában is eme időszak esszenciáját szívta magába. Felcseperedvén - de lélekben még mindig valahol a Miami Vice legendás póló-zakó kombójánál járva - pedig a trükkszakmában helyezkedett el és ekkor fogalmazódott meg benne a Kung Fury ötlete. Összejött annyi pénz, hogy filmötletéhez leforgasson egy előzetest, ezzel pedig elindítsa a Kickstarter egyik legsikeresebb kampányát, ahol végül 630.000 dollár jött össze. Ezzel az egész estés filmre tett törekvése (egyelőre?) kútba esett, de látva a közel félórás végeredményt (melyet alább Ti is megtekinthettek, hiszen az alkotók ingyenesen elérhetővé tették) ezt a legkevésbé sem bánom.

A Kung Fury ugyanis annyira totális és tömény leképezése a 80-as éveknek, hogy félő, ez nem működne 90 percben. A sztori (HAHA!!!) csak pár elemét kiemelve már olyan fokú agyhalál lehet úrrá a kedves olvasón, hogy bérelt helye lenne az intenzíven. De kár lenne ecsetelni a film egymásra, ad-hoc jelleggel hajigált cselekményének(?!!) a részleteit, annyi viszont bizonyos, hogy egy villámcsapás és egy kobra marásának együttes hatásával, Miami legjobb zsarujának, Kung Furynak (a főszerepben az író-rendező Sandberg hibátlanul hozza a nulla mimikával rendelkező, "torokgyulladásban" szenvedő hőst) az időhekkelése, hogy megállítsa a Kung Führer Adolf Hitlert szemkápráztatóan elborult és ötletes, feltéve ha ezen kis felvillanásokból nem tűnt volna fel.

Sandberg ekkora összegből is olcsó, mégis parádés látványvilágot álmodott a vászonra. Megkockáztatom, hogy a szűkös büdzsé még az élményhez is hozzáadott, és ezért kapta be a szalagot pár helyen a magnó. Az se okozott gondot, hogy nincs éppen a harcművészetek tudásának maximális birtokában, ezt kaszkadőrökkel és digitális munkával tökéletesen leplezte, kiváltképp egy már most legendás harci jelenetben. Mindemellett lehet szemezgetni a kult-klasszikus filmes kiszólásokat, a Vissza a jövőbe trilógián keresztül, Stallone Kobráján át egészen a Conanig, miközben a különböző zsánerek (pl. buddy moviek) is hasfalszaggatóan kerülnek megidézésre.

Tévedés ne essék! A Kung Fury rossz film. Ezt Sandberg minden egyes másodpercekben aláhúzza nem csak a kikacsintásokkal, a színészi játékkal (mondjuk a volt SNL-veterán, Jorma Taccone így is túltolja Hitlert), vagy magának Hoffnak a jelenlétével. Ez viszont nem változtat azon, hogy a Kung Fury egy olyan jól eső, szórakoztató nosztalgiabomba (amit már Hasselhoff zseniális retro betétdala, vagy karrierjét idéző vendégszereplése tökéletesen megidéz), amelyről az Asylum és a hozzá hasonló mockbusterek csak álmodozni mernek, ahogy Hollywood is, ha a közeljövőben igényes paródiát akar készíteni. Éppen ezért Sandberg zseniális hommage-a egy

Magyar felirattal: https://www.youtube.com/watch?v=uM3KdUAW8Ow Eredeti nyelven: https://www.youtube.com/watch?v=bS5P_LAqiVg