2004 környékén még másfajta időket élt a filmipar. 2001 és 2003 között debütált a Lara Croft: Tomb Raider, A múmia visszatér, az első Pókember, a Star Wars II. rész- A klónok támadása, a Harry Potter és a Titkok Kamrája, az első A Karib-tenger kalózai, még egy Tomb Raider film és az X-Men 2. Úgy tűnt, hogy nagy költségvetésű akció-kaland filmekkel kikövezett út vezet a nézők szívéhez.
Ezért is adta magát, hogy A múmia filmek forgatókönyvéért és rendezéséért felelős Stephen Sommers összedob majd egy nagy költségvetésű mozit, amiben a Universal Pictures szörnyei is bekerülhetnek, mint Drakula, Frankenstein (szörnye), Dr. Jekyll és Mr. Hyde. Az akkortájt két X-Men filmmel népszerűvé vált macsó Hugh Jackman kapásból ígéretes választásnak tűnt a főszerepre.
A Van Helsing egy igen ambiciózus filmnek számított, és nem csak a 160-170 millió dolláros költségvetésről beszélek, hiszen a Van Helsinget egy olyan kasszasikernek szánták, ami további szörnyes kaland-akciófilmeket indíthat útjára, illetve lehetőséget biztosítottak neki más platformokon való bemutatkozásra is. Azonos címmel egy videojátékot is kiadtak PlayStation 2, Xbox és Game Boy Advance konzolokra. Megjelentettek Helsing: The London Assignment néven egy animációs előzményfilmet , és egy képregényt is a piacra dobtak. A forgatás után még tovább fizettek az erdélyi helyszínért, hogy a kasszarobbantás után megkezdődhessen ott a Transylvania című sorozatuk forgatása (meglepetés, ez végül nem történt meg).
A film a korai 2000-es évek szuperhősfilmek energiájával rendelkező akciókavalkád és kaotikus massza. A nyitányban Frankenstein épp életet lehel teremtményébe, akit maga Drakula akar magának a titokzatos terve megvalósítása okán. De Frankenstein és a szörny is meghal, egy évvel később Van Helsing Londonban üldözi Mr. Hyde-ot, majd irány Róma, ahol a Vatikán titkos szervezete (szuperdiverz közegben papok, rabbik, távolkeleti szerzetesek és közel-keleti turbános csávók steampunkos technológiákkal körbevéve) kiadja az új feladatot, hogy ölje meg Drakulát Erdélyben.
Van Helsing fegyverhordozójával útnak is indul, ahol a helyi nemes, Anna Valerious (Kate Beckinsale) elveszti bátyját egy vérfarkassal való küzdelemben (akinek valamiért Drakula parancsol), majd Drakula háreme (?) támad a falura. Ezután Van Helsing ok nélkül elaltatja Annát, aki amint felébred, egy vérfarkassal néz szembe (ez lett volna Van Helsing terve?), majd irány Frankenstein régi laborja, de Drakulára nem hatnak a konvencionális anti-vámpír trükkök és technikák, ezért eljönnek, összefutnak Frankenstein szörnyével, majd irány Budapest, onnan visszajövünk Erdélybe, és végül a végső leszámolás helyszínére, Drakula kastélyába. Fuh... egy percig nem ülnek a fenekükön, az biztos.
Míg A múmia esetében működtek a horror- és vígjátékelemek, a Van Helsing esetében már kevésbé, és a gyakran ok-okozati összefüggések érzete nélküli össze-vissza rohangálás, csúnya túlhasznált CGI effektek, rettentően ripacs Drakula és még ripacsabb háreme, Hugh Jackman arca, ahogy láthatatlan célpontokra lő az égen, amiket utólag rajzolnak majd oda, és Kate Beckinsale pocsék színészi alakítása miatt a film inkább megmosolyogtató, mint komolyan vehető.
A kedvencem az, amikor Drakula kis manóhadserege (?) beszél a háttérben, a feliratban ilyenkor azt olvashatjuk, hogy "speaking hungarian", de a hangok, amiket kiadnak, az ilyen ork krákogás, amiben én nem ismertem fel egy magyar dialektust sem.
A történeten is látszik, hogy folytatásokban is gondolkoztak az alkotók, hiszen el van hintve, hogy maga Van Helsing már több száz éves, csak amnéziája miatt nem tudja, mit is tett korokon átívelően. Anno a film pénzügyileg nagyot zakózott, a kritikusok pedig elégedetlenek voltak vele, ami emiatt folytatás nélkül maradt, a fentebb említett Transylvania sorozat forgatása pedig elmaradt.
Hiába lett jogosan lehúzva a film annak idején, minden bénasága ellenére (vagy pont azok miatt) ma újranézve, ha nem is egy mindenki számára szórakoztató alkotás, de kétségkívül bűnös élvezet. Főleg az a nagy adag ambíció, lazának tűnni vágyás, máskor drámainak tűnni akarás és a féktelen tempó miatt van benne valami mágikus, lebilincselő erő. És még azt is érezni, hogy milyen kár, hogy végül nem készült folytatás hozzá.
A Van Helsing annak a példája, amit manapság a szuperhősfilmek kapcsán érzékelünk, hogy hiába az aktuális trendek meglovaglása, nagynevű sztárok szerződtetése, és egy történet, aminek papíron működnie kellene, ha az adott műfaj tumultusában csak közepes végeredményre futja.