Ha meghalljuk azt a szót, hogy könyvelő, sokaknak egy valami ugrik be erről a foglalkozásról: monotonitás. A legtöbbeknek nem éppen karrier álom, hogy nap, mint nap a számítógép előtt, Excel-táblázatok előtt görnyedve belefulladjanak a számok tengerébe. Persze vannak olyanok, akik annyira jók a szakmájukban, hogy átlátják az átláthatatlant, és cégek, kormányok, üzletemberek, politikusok vagyonát mossák tisztára (persze bármi hasonló mifelénk biztosan nem fordul elő), nem kis részt saját zsebüket is gazdagítva. És van Christian Wolff (Ben Affleck), akinek elsősorban megnyugvást hoznak a számok. Az autista férfire nagy is a kereslet a világban, de amikor belekeveredik egy elsőre kivételesen tisztának látszó ügybe, nem számolnak azzal, hogy a férfi profi gyilkosnak sem utolsó.
A könyvelő forgatókönyve egyike volt azoknak, amelyek ott virítottak Hollywood híres-hírhedt fekete listáján, és aminek rendezői székébe többek között Mel Gibsont is kiszemelték. Végül az a Gavin O'Connor ülhetett bele, aki a Warrior - A végső menettel szép szakmai sikereket ért el, és azóta is jobbára abból él, főszereplőnek pedig az a Ben Affleck lett megnyerve, aki egyébként is a gyártó Warner Bros. egyik legnagyobb lieblingje, különösen mióta denevérgúnyát ölt magára. Affleck első - sőt még második - látásra is különös választásnak tűnhet egy autista eljátszására, pláne ha a szó hallatán még mindig Dustin Hoffman ugrik be nekünk Az esőemberből. A színész azonban újfent bizonyítja, hogyha a szűkre szabott eszköztárához megfelelő szerepek találják meg, akkor egyenesen brillírozik.
Christian Wolff is erre ad lehetőséget, akinek távolságtartó, a hétköznapi kommunikációval hadilábon álló, mégis a normalitásra törekvő természete igazán szerethető marad mindvégig ebben a rideg és feszült thrillerben. Sőt mi több, nem kevés megmosolyogtató pillanattal is szolgál, ahogy a maga szenvtelenségével kezel egy-egy hétköznapi helyzetet, vagy csontrepesztő gyilkosságot. És ebben a filmben csontok törnek, és ínak szakadnak szép számmal, Affleck ezúttal pedig nem csak a kád szélénél, hanem még Batmannél is keményebb. Színésztársai közül érdemben csak Jon Bernthal cinikus zsoldosa képes hozzá felnőni, Kendrick most is megbízhatóan hozza a szerethető naivát, J.K. Simmons és John Lithgow azonban a háttérbe szorulnak.
A történetre érdemben viszont okkal csak a bevezetőben tértem ki, mivel O'Connor a nyitányban (valamint már az előzetesekben) látható puzzle szimbolikát használja a sztori vezetésénél, ami a kelleténél így is zsúfoltabb. Éppen ezért nem csupán a gazdasági kifejezések miatt veszíthetik sokan el a fonalat, hanem a motivációk és a mondanivaló is némileg elsikkad a végére. A rendező nem egyszer elengedi a néző kezét, nem magyaráz meg mindent (vagy legalábbis azonnal), így a történet tényleg csak a végén áll össze egy kerek egésszé, amit átsző a hol bájos, hol sötét humora, miközben főhősei tragédiáktól terheltek, ezáltal a sztori cseppet sem veszít feszültségéből, változtatva bohózattá azt.
A könyvelő mindazonáltal nem rúgja fel, vagy reformálja meg a zsáner szabályait, de rendkívüli hozzáértéssel bánik velük. Nem minden aspektusát sikerült kihasználni, de színészei és atmoszférája révén az év végi listákon nyugodtan lehet számolni vele.
Értékelés: 82%
Kiknek ajánljuk?
- - Matematikusoknak és könyvelőknek!
- - Akik szeretik, ha egy film nem áll össze rögtön az elején!
Kiknek nem ajánljuk?
- - Akik azt szeretik, ha a sztori végig világos és érthető!
- - Akik szerint Ben Affleck csak rendezőnek vagy Batmannek kiváló!