Hollywood mindig fejős tehénnek tartotta a bibliai feldolgozáskat. Mel Gibson Passiója, Ridley Scott Exodusa vagy Darren Aronofsky Noéja is jól hozott a konyhára. Ezt a trendet akarja meglovagolni az orosz Timur Bekmambetov (Abraham Lincoln, a vámpírvadász, Wanted) feldolgozása is, amely bevallottan nagyobb szerepet szán a jézusi vonalnak, és "a megbocsájtásról szól, nem pedig a bosszúról, mint az 1959-es film".
A történet jól ismert: a gazdag júdeai herceget, Júda Ben-Hurt (Jack Huston - Gengszerkorzó) ártatlanul gályarabságra ítélik, családját börtönbe zárják, majd csodás szabadulásának és jótevőjének köszönhetően visszatér Jeruzsálembe, hogy kocsiversenyen vegyen revansot gyerekkori barátján és elárulóján, a római Messalán (Toby Kebbell - Warcraft).
A koncepció tehát adott, az előadás azonban sokat levon a darab értékéből. John Ridley ugyanis hiába nyert Oscart a 12 év rabszolgasággal, a Keith R. Clarke-kal (Út a szabadságba) együtt jegyzett fogatókönyv logikai hibáktól hemzseg. Hogyan tartott meg egy római kardot egy vagyonától megfosztott gályarab? Hogyan lesz egy római magas rangú centúrióból zsidónak kinéző tolvaj (aki egyébként vidáman ki-be járkál a börtönökből)? És miért esik minden szomorú jelenetben hó a 35. szélességi fokon? Hogy csak néhányat említsünk…
Ridley korábban azt nyilatkozta, hogy rendkívül tetszett neki Clarke Lew Wallace-feldolgozása, a faji alapon szerveződő rabszolgaság, a kolonizáció és a két főszereplő mély barátságának megjelenítése. Ez utóbbi lehet egyébként az eredeti történetet ismerők egyik legnagyobb fájdalma is. Messala 2016-ban ugyanis nem Rómát mindenek felett csodáló tribunus, hanem hol zsidó, hol római vívódó hős - ráadásul mindezt csak a kötelező hollywoodi happy endért. Ezzel szemben Pontius Pilatus velejéig gonosz, szó sincs a "mosom kezeimről".
A történet legnagyobb problémája azonban Quintus Arius figurájának teljes elhagyása. Eredetileg Júda Quintus Arius konzul segítségével menekül meg a gályarabságtól, aki először gladiátort akar belőle nevelni, majd kijárja a császári kegyelmet és fiává - így római polgárrá - fogadja. Ezért aki kicsit is otthon van Róma társadalmi berendezkedésében, megrökönyödve tapasztalja majd Ilderim sejk (Morgan Freeman) és Arius összemosását. Morgan Freeman egyébként a tőle megszokott színvonalon hozza a lószerető, gondoskodó sejk szerepét, aki ezúttal inkább a bölcs szemlélődő, mintsem a film humorforrása.
Freeman a Ben-Hur egyetlen nagy húzóneve. Jack Huston ugyan több szuperprodukcióban játszott már és különösen a Gengszterkorzóban nyújtott alakításával hívta fel magára a figyelmet, az igazi sztárság elkerülte. Toby Kebbel még kevésbé ismert a nagyközönség számára. Ezzel együtt egyikükre sem lehet panasz, legalább annyira hitelesek testvérként, mint ádáz ellenségként.
A film újítása Jézus szerepének hangsúlyozása, akit Rodrigo Satoro (300, Focus - A látszat csal) alakít igen hitelesen. Mi több, a jézusi vonal a mozi egyik telitalálata. Mert hiába kap szöveget a bibliai történet, mégis csak jelzésértékkel van jelen, így az idei Ben-Hur egy határozottan szekulárisabb alkotás, mint a korábbi feldolgozások.
További pozitívum a kosztüm- és díszletrészleg munkája. Varvara Avdyushko (Abraham Lincoln, a vámpírvadász) színes, részletgazdag jelmezei remekül mutatnak Alessandra Querzola (az U.N.C.L.E. embere) sápadt, némileg Gladiátort idéző díszletei előtt.
A Gladiátor-áthallás egyébként a Ben-Hur több jelenetében előkerül. A kocsiverseny kifejezetten Russell Crowe első római arénás csatájára emlékeztet - köszönhetően valószínűleg a mindkét filmben kaszkadőrrendezőként dolgozó Phil Neilsonnak. A kocsiverseny alatt Oliver Wood (Bourne-rejtély, Bournce-csapda, Bourne-ultimátum) kamerakezelése is izgalmas, az ember valóban a kocsin érzi magát. A realista fényképezést a Nascarról és a MotoGP-ről készült YouTube- és Instagram-videók inspirálták, így a homokban elhelyezett GoPro kamerák és a lovakra rakott mikrofonok egészítik ki a megszokott kameramozgást.
Összességében egy látványos és izgalmas versenyt kapunk, amely azonban olyannyira kínosan ügyel a vértelenségre, hogy a kulcsjelenetekben egyszerűen érthetetlenné teszi mi is történt pontosan. És ezen a - néha kifejezetten olcsónak tűnő - CGI sem segít (amelyet egyébként a készítők igyekeztek minimalizálni). Arról nem is beszélve, hogy a kilenc körös verseny utolsó köre szinte annyi ideig tart, mint az előzők együttvéve. A néző szinte a Halálos iram hatodik részének kifutópályáján érzi magát…
A 2016-os Ben-Hur tehát nem fogja megismételni az 1959-es film tizenegy Oscarját, még jelölni sem nagyon fogják. De akciódús, romantikával fűszerezett kikapcsolódásnak tökéletes, hogy Pál apostol után szabadon egyetérthessünk Ilderim záró narrációjával: a filmmel a harcot megharcoltuk és a pályát végigfutottuk.
Értékelés: 72%
Kinek ajánljuk?
- Gladiátor és Halálos iramban rajongóknak
- A happy endet keresőknek
Kinek nem?
- Lew Wallace regényét ismerőknek
- Charlton Heston híveinek