Vannak színészek, akiknek - legyenek akármennyire is kiváló aktorok a szó legnemesebb értelmében - egyszerűen piszok jól áll az, ha kicsit a fősodortól eltérő filmeknél is kipróbálják magukat egy-két alkotás erejéig. Főként, ha az a fősodortól való eltérés abban mutatkozik meg, hogy az A-ligától eggyel arrébb kötnek ki és B-filmekben kamatoztatják az évek hosszú során át kitanult (vagy épp velük született) zsenijüket/mesterségüket. Mel Gibson újbóli visszatérése a filmekhez éppen ezért (is) annyira üdvös.
Természetesen senki ne vegye sértésnek, neadjisten degradálásnak, mikor B-filmet kiáltunk - Jean-Francois Richet filmje épp csak kerüli a túlontúl bonyolult cselekményszövést és a nagyobb ívű karakterárnyalásokat, tulajdonképpeni egyszerűsége okából és vérbő macsósága miatt nevezzük csupán B-kategóriásnak produkciónak. Hiába egymondatos azonban a történet (ex-vadmotoros apuci rég eltűnt kislánya bajba kerül, mire apuciban felélednek a védelmezői ösztönök és odacsap, ahová kell), ne legyenek kétségeink afelől, hogy tökéletesen működik és helyenként meglepő érzelmi intellektusról is tanúbizonyságot tesznek az alkotók.
A Blood Father, hőséhez hasonlóan szőrös szívű, mogorva, ám érző szívű kis film, amely bár működne anélkül is, hogy a főszereplőt az játszaná aki, mégis, Mel Gibson játékával legalább öt szintet lép Richet mozija. Gibson, ez a szőröspofájú, törékeny istenember talán pályafutásának egyik legjobb alakítását nyújtja (nem számít, A-, vagy B-filmekről beszélünk, az elsőosztályú alakítás az elsőosztályú alakítás) és teszi akkora alázattal és tapasztalattal, hogy öröm nézni. A színész minden egyes kis arcrezzenésében benne van egy egész életpálya, a dicsőségek és a csúfos kudarcok, az alkohol általi önsorsrontás és a megdicsőülés vágya. A direktor egy pillanatra sem kerülgeti a forró kását, hogy ha a figura tökösségéről és elszántságáról van szó (lásd a színész és a Kill Bill seriffjének egyik közös jelenetét), de közben arról sem feledkezik meg, hogy egy a múltban elkövetett hibák alatt rogyadozó, megbocsátást remélő férfiról beszélünk, aki lánya életben maradásának érdekében bármit képes feláldozni. Ezt a fajta kombinációt olyan gyönyörűen artikulálja a színész kisebb-nagyobb mozdulataival, megszólalásaival, amire csak a legnagyobbak képesek.
Már kizárólagosan "Mad" Mel miatt is melegen ajánlanám tehát a Blood Father-t, de az igazság az, hogy a színész munkája mellett minden más is stimmel. Nagybetűs akciójelenetek helyett kisebb és tömörebb (mondanám, hogy az anyagiak miatt, de igazából nem is igényelt ez a film ennél többet) változatban kapjuk meg az erőszakadagunkat, a karakterek árnyaltságát pedig hol karcosabb, hol finomabb humorral oldotta meg a rendező, melyet a már több ízben emlegetett Mel Gibson és a lányát alakító Erin Moriarty profin abszolválnak, az a bizonyos érzelmi intellektus pedig kettejük történetében és annak megoldásában mutatkozik meg a legnyilvánvalóbban - újabb szintet lépve ezzel a film. Mindezzel együtt se feledkezik meg persze arról, honnét jött a Blood Father (ponyvafilmek közegéből), de az eredmény ezzel együtt válik igazán szórakoztatóvá és kielégítővé. Milyen szép is az, amikor szemrebbenés nélküli fejlövésre való hajlam és odaadó apai szeretet egyazon ember sajátja.
Rövid, tömör, durva és mégis olykor szívet melengető kis mozi lett ez. Olyan, aminek szándékában sem áll világot váltani vagy az év filmjévé válni, egyszerűen csak teszi a dolgát és teszi azt veszettül jól. Ami pedig Mel Gibson-t illeti, annyira kisujjában van a mogorva, de szeretnivaló akcióhős figurája, hogy nem lepődnék meg, ha eztán még több hasonszőrű filmben látnánk - csak aztán nehogy arra a sorsra jusson, mint szegény Liam Neeson.
Értékelés: 85%
Kinek ajánljuk?
- Mel Gibson rajongóinak!
- Azoknak, akik egy megható apa-lánya történettől sok vért és macsóskodást kívánnak.
- A nyolcvanas-kilencvenes évek "faék egyszerűségű" B-filmjeinek kedvelőinek.
Kiknek nem ajánljuk?
- Azoknak, akik Mel Gibson filmjeit a színész dühkitörései miatt messziről kerülik, mint a leprást
- Azoknak, akiknek egy-két pisztolylövés, egy motoros üldözés és egy egészestét kitöltő marcona tekintet nem elég egy jó akciófilmhez.