Különösnek tűnik, hogy Tom Cruise miért pont Jack Reacher karakterében tért vissza. Valójában azonban nagyon is illeszkedik abba a mitikus, az igazság bajnoka típusa figurák sorába, amelyek Cruise-t, mint brandet is meghatározzák. Noha a sztár az utóbbi években rendre igyekszik kilépni ebből a fajta karaktertípusból, sőt mi több, akár az imidzsét sem rest bepiszkolni (Collateral - A halál záloga), vagy viccet csinálni belőle (Trópusi vihar, Kéjjel nappal, A holnap határa), rendre visszatér az Ethan Hunt típusú "az igazság mindenek felett" féle figurákhoz, és nem kizárólag anyagi megfontolásból. A Jack Reacher: Nincs visszaút erre egy újabb példa, még ha annak messze nem is a legjobb.
A 2012-es első rész (ami egyébiránt Lee Child regénysorozatának kilencedik darabját kezeli elég lazán) egy kellemesen régi vágású akció-thriller volt, ami a maga egyszerűségével (Reacher jön, lát és győz) akár a 90'-es években is készülhetett volna. Christopher McQuarrie (aki azóta a Mission: Impossible franchise kezelésével Cruise házi rendezőjévé avanzsált) pedig meglehetősen ügyesen kezelte az egyszerű alapanyagot és olyan nagyszerűen, mégis feszülten megkomponált jelenetekkel tarkította, mint a nyitányban látható merényletsorozat, vagy az autós üldözés, a tetejébe pedig megnyerte gonosznak a legendásan nehéz természetű német színész-rendezőt, Werner Herzogot is.
A Cruise-al már Az utolsó szamurájon is együtt dolgozó Edward Zwick (Szenvedélyek viharában, Véres gyémánt) viszont híján volt efféle kreativitásnak, vagy koncepciónak. Reacher harmadmagával menekülni kényszerül, miután a Cobie Smulders alakította Turner őrnaggyal gyanúba keverednek (hogy kicsoda a harmadik, azt a marketing ügyesen eltitkolta), a filmet pedig végigfutkossák és püfölik. Nem tűnik túl izgalmasnak és őszintén szólva, egy idő után nem is az.
A megoldandó ügy teljesen háttérbe szorul Reacher többszörös személyes érintettsége révén - ezzel is megpróbálva lehozni a földre ezt az alapvetően túlmisztifikált karaktert több-kevesebb sikerrel - a katonaság pedig sokszor úgy fest, mint egy titkos társaság, amelyben mintha csak egy titkos kézmozdulatot kellene tenni ahhoz, hogy mindenki azonnal megnyíljon a főhősnek, miközben "Robin néni" megint azért küzd katonai uniformisban, hogy nőként komolyan vegyék. Oliver Wood kamerája a Bourne-filmek után is képes úgy rögzíteni egy-egy verekedést, hogy az ember önkéntelenül is felszisszenjen a fájdalomtól - ehhez persze kellett Cruise és az ügyes hangeffektesek - de ez is szinte unalomba fullad.
Szerencsére csak szinte, ugyanis mikor már a szájához kapná az ember a kezét, Zwick észbe kap és jön egy-egy csontrepesztő bunyó, fifikás megoldás, vagy finoman önironikus megnyilvánulás. Tom Cruise - noha a testén most már látszódni kezdenek a korosodás jelei - továbbra is Tom Cruise, akinek eltökéltsége, karizmája, jelenléte most is a film legerősebb támasza, és akinek magyarban minden élét, arcrezdülését hibátlanul tolmácsolja a mikrofon mögé visszatérő Rékasi Károly. Így válik az újabb Jack Reacher-kaland ha nem is visszavonhatatlan, de egyszeri szórakozásnak.
Értékelés: 60%
Kiknek ajánljuk?
- - Krimi és/vagy Tom Cruise rajongóinak!
Kiknek nem ajánljuk?
- - Krimi és/vagy Tom Cruise utálóinak!