Én már tényleg nagyon régen koporsóba temettem az amerikai vígjátékokba vetett hitemet, lassan már a szögeknek sincsen hely, de a "Mike és Dave esküvőhöz csajt keres" (igen, ez nem a film összefoglalója, hanem a címe) komolyan a mélypont. Én láttam az összes Adam Sandler remeket, vagy éppen a Ryan Reynolds fémjelezte Testcserét és az ahhoz hasonlatos új típusú, totál ízléstelen és humortalan vígjátékokat és őszintén nem hittem volna, hogy valaha vissza fogom sírni őket. Nagyon nehéz lesz Mike és Dave szánalmas kalandjairól színtiszta objektivitással beszélnem, mert túlzás nélkül állíthatom, hogy mostanáig sem hevertem ki azt a megrázkódtatást, amit a film okozott és a rádöbbenést: erre van igény.
Nyilván senkit nem szeretnék megbántani, aki esetleg jól szórakozott a filmen, pusztán a saját fájdalmamat és aggodalmamat szeretném leírni egy olyan műfaj hanyatlásával kapcsolatban, amit egykoron például Charlie Chaplin nevével azonosítottak az emberek. Mindenesetre térjünk át a filmre: a történet rendkívül egyszerű, van Mike és Dave, két totálisan infantilis srác, akikkel azon kívül, hogy teljesen retardáltak annyi a probléma, hogy bármilyen esemény van, buli vagy komolyabb családi programok, mint például egy esküvő, akkor a srácok annak ellenére, hogy már régen elmúltak 14 évesek, egész egyszerűen képtelenek minimális önmegtartóztatást tanúsítani, és kanos állatokként rámásznak mindenkire aki mozog, majd később mindenféle extrém módon teljesen tönkre is vágják a bulit. Ami azért kifejezetten nagy probléma, mert a húguknak pont esküvője lesz, ezért a szülők egy egészen fantasztikus ötlettel rukkoltak elő, hogy mindezt elkerüljék: a fiúknak csajt kell szerezniük maguk mellé, hogy azok majd pórázra fogják őket, mint a kanos kutyákat. Zseniális.
Nem árulok zsákbamacskát, a film 95%-ban "szexuális" jellegű poénokra épül. Szerintem itt véget is érhetne a cikk, ugyanis nevetségesnek és szégyenteljesnek tartom, hogy az amerikai vígjátékok már tényleg képtelenek mást kitalálni. Nagyjából a 10-15. perc körül elkezdtem számolni, hogy a filmben hányszor hangzik el a "b*szás" vagy ennek egyéb permutációja, és egészen beszédes végeredmény született: megközelítőleg negyvenszer. A forgatókönyv egyébként kb. csak ilyen szavakból állhatott, amivel az a legnagyobb baj, hogy a film elvárta, hogy a néző majd EZEKEN nevessen. A jelenetek többségében tényleg nem történik semmi számottevően vicces, helyzet- vagy jellemkomikum, egész egyszerűen káromkodik nonstop az egyik karakter, elsüt egy b*szós viccet, vagy éppen kínosan hosszúra nyújtott leírás formájában adja a tudtomra, hogy mit csinálna kivel. Ennyi, ez a film. Végig. Lehet, hogy én vagyok nagyon prűd, nincs humorérzékem, vagy túl magasan van az ingerküszöbön, de szerintem ez nem vicces. Higgyétek el, egy szavammal sem túlzok, szabályosan én éreztem kínosan magam szinte minden egyes jelenet során, és abszurd volt a szituáció, hogy egy vígjátékon ülök és mégsem nevetek.
Hihetetlen szakszerűtlen lesz ez a cikk, tudom, de nem találok olyan pontot a filmben, amiről érdemben lehetne beszélni. Zac Efron egyértelműen kezd elmenni ebbe a röhögcsélős-vígjátékos irányba, amivel nem hiszem, hogy különösebb karriert lehetne kiépíteni. Mindenesetre a srác hozta, amit itt hozni lehetett. Anna Kendrick nagyjából tíz másodperc után vált olyan idegesítővé a vásznon, hogy az ereimet vágtam volna legszívesebben, meglepő módon a film végére mégis ő lett az, aki a legnormálisabbnak tűnt az egész bagázs közül, pedig ő a szerepe szerint is kettyós volt. Aubrey Plaza karaktere kimerült a számító ribi személyében, amit persze sikerült hoznia. Dave testvérét, Mike-ot, vagy Mike testvérét Dave-t Adam Devine alakította, akit Plaza karaktere jellemzett tökéletesen: "ez a srác olyan, mint egy jóképű pasi eldeformálódott tükörképe". Elképesztően irritáló, öncélú, erőltetett és a legkevésbé sem vicces volt, amit színészkedés címszó alatt előadott ez a srác.
Nem szeretnék belemenni a rendezői vagy forgatókönyvírói munkába, egyszeűren azért mert felesleges és teljességgel értékelhetetlen. Sok rossz, pocsék filmet láttam életemben, de olyat, ami ilyen szinten értékrendpusztító és műfajromboló célzattal jött volna létre, még nem. Sokan egy Másnaposok hangulatú filmet vártak Mike és Dave baromságaitól, de erre az égvilágon senki ne számítson, ha próbát tenne ezzel a szörnnyel, ugyanis az a film egy mestermű ehhez képest. Itt nincs semmi más, mint b*szós, sz*pós poénok, amiken Mike és Dave hihetetlen jókat röhög. A Mike és Dave esküvőhöz csajt keres a maga másfél órás játékidejével pontosan másfél órával hosszabb a kelleténél.
Értékelés: 10%
Kiknek ajánljuk?
- Azoknak, akik utálják az okostojás kritikusokat, és szeretik Adam Sandlert.
Kiknek nem ajánljuk?
- Azoknak, akik bármi mással el tudnának tölteni másfél órát az életükből.