Azért lássuk be, hogy manapság már nem nagyon hiszünk a csodákban. Azokban az igazi, hétköznapi csodákban, még akkor sem, ha a híradó esti kis színesei között látunk egyet. Pont ilyen volt az is, ami annak idején bejárta a világot, amikor is 2009. január 15.-én egy pilóta a jéghideg Hudson folyón tett le egy utasszállító gépet. Ennek apropóján a mozi egyik legnagyobb élő legendája összefogott egy másikkal, hogy vászonra vigyék, miközben nem csak egy hihetetlenül feszült és humánus alkotást hoztak tető alá, hanem közben eme elképesztő kimenetelű katasztrófa kapcsán lényegesen többről is meséltek.
A Sully - Csoda a Hudson folyón ugyanis nem csak eme szerencsés végkimenetelű baleset, valamint utóéletének a krónikája, hanem egyben lehelet finom korrajz is. Eastwood ugyan elsősorban a címszereplőjére koncentrál, de közben annyi karaktert fest fel, mindössze pár pillanatra az alig másfél órás játékidő alatt, annyi szempontot vizsgál, kerülve az egyoldalúság látszatát, hogy rajtuk keresztül beszél még mindig aktuális kérdésekről: az amerikaiakban még élénken élő és fel nem dolgozott 9/11 félelméről, a hirtelen jött hírnévről (ami egyértelműen nem való mindenkinek), az éppen kirobbanó válság hatásáról, szakmaiságról, lelkiismeretiségről, összefogásról…
A sort még valószínűleg hosszasan lehetne folytatni. Eastwood szerencsére a legkevésbé sem válik didaktikussá, vagy érzelgőssé - leszámítva kicsit a végét - hanem igyekszik eme elképesztő emberi teljesítményt a lehető legpontosabban bemutatni, folyamatosan ugrálva az időben és a nézőpontok között anélkül, hogy egy képes illusztrációnak tűnjön az egész. Eme narratívának - valamint a vágó és az operatőr kiváló munkájának - hála folyamatosan adagolja az információkat és a feszültséget, még azoknak is, akik nagyjából tisztában vannak a történtekkel és annak a végkimenetelével.
Tom Hanks sokadjára jeleskedik a kisember szerepében, akit a sors avat hőssé, mégsem válik unalmassá, vagy manírossá. Félelmei, kétségei, humora, lélekjelenléte által válik Sully példaértékű emberré, a film pedig felemelően izgalmas szórakozássá. Hanks mégsem lopja el a showt, Aaron Eckhart a másodpilóta szerepében abszolút méltó partner. Neki jutnak a legszórakoztatóbb dumák, de az apróbb szerepekben Sam Huntington, Michael Rappaport, vagy Laura Linney is megkapja a maga kis rivaldafényét.
Ugyan Eastwood kezdetben kissé túltolja a hősön kiütköző poszt traumatikus stressz hatásait, és nem minden felvetett kérdéskör beemelésének van érdemi funkciója, de szerencsére ezek csak apró turbulenciák, a pilótafülkében Eastwood és Hanks végig gondoskodik arról, hogy a székbe szögezze utasait. A Sully persze ettől még nem válik filmtörténeti mérföldkővé, hiszen alkotói - a film hőseihez hasonlóan - csak teszik a dolgukat. De ha ilyen formátumú művészek teszik mindezt, akkor az már egy kisebb csodának is tekinthető, nem?
Értékelés: 85%
Kiknek ajánljuk:
- - Akik nem unják Tom Hanks-et átlagember szerepben!
- - Akik szerint Clint Eastwoodban még mindig van kraft!
- - Akik a játékidő elejétől a végéig szeret izgalomban ülni!
Kiknek nem ajánljuk:
- - Légibetegeknek!
- - Akik nem hisznek már a hétköznapi csodákban!