Minek változtatni azon, ami működik - gondolta a stúdió, és legyártotta a következő árucikket a Jégvarázst lassan megunó kislányoknak. Tette ezt az elvárható minőséggel, szerethető karakterekkel, jó humorral, pompás animációval és pazar soundtrackkel, ezért egyáltalán nem bánjuk. Vaiana méltón foglalhatja el helyét a Disney-hercegnők sorában, annak ellenére, hogy a karakter kikéri magának a hercegnő megszólítást. De ahogy Maui karaktere rávilágít, ha ruha van rajta és egy állat kíséri, akkor bizony hercegnő.
Vaiana szeretetben és bölcsességben növekszik a Csendes-óceán egy paradicsomi szigetén, ahol törzsfő édesapja megtanítja népe vezetésére és lelkiismeretesen távol tartja a veszélyes tengertől. Egyedül a kissé habókosnak tartott nagymama a cinkosa az állandóan vízre szállni vágyó lánynak, és amikor a sziget forrásai drasztikusan elapadni látszanak, kezd logikusnak tűnni a legendák magyarázata. Vaianának nem kisebb szövetségese van, mint maga az óceán, és ezzel megismerjük a film szerintem egyik legizgalmasabb szereplőjét. A víz a csodálatos animáció révén szinte életre kel a vásznon, és a legendák megszemélyesítő elbeszélése itt szó szerint veendő.
A lány küldetése viszonylag egyszerűen hangzik: meg kell keresnie Maui-t (eredetiben Dwayne Johnson), a félistent, aki ellopta Te Fiti, az anyasziget és minden élő teremtőjének szívét, és rávenni, hogy segítsen visszatenni azt a helyére. A történet különösebben meglepő fordulatok nélkül, szépen lineárisan bontakozik ki. A küldetést természetesen a mitikus akadályok mellett nehezíti a vonakodó szárnysegéd személyisége is, de végső soron mindenki teszi a dolgát - beleértve Hei Hei-t (Alan Tudyk), az ostoba kakast is, aki remek comic relief karakter.
Az újításokkal csak szépen, csínján bántak, de például kifejezetten üdítő volt egy olyan hősnőnek drukkolni, akinek rövidtávú céljai között nem szerepel egyetlen jóképű férfiember szívének meghódítása sem. A legerősebb érzelmi vonulat a nagymama és unoka kapcsolata, amit valóban szívet melengető látni. Vaiana megjelenésében is szembemegy az eddig megszokott őzlábú hercegnőkkel, és az alkotók végre felvállaltak a standard Barbie-alkatúaktól különbözni merő testképet is. Ez már-már felér egy kisebb forradalommal.
A film talán legnagyobb erőssége a zene, a musical betétdalok jól működnek, nem tolakodóbbak a megszokottnál, fülbemászóak, érzelmesek, de nem giccsesek, és a mű egésze remekül ötvözi a polinéz hangulatot az epikus filmzenékkel. Mindezen olyan nevek dolgoztak, mint az óriási Broadway-siker Hamilton zeneszerzője, Lin-Manuel Miranda, a Tarzanért Phil Collins-szal együtt felelő Mark Mancina, Opetaia Foa'i pedig a fantasztikus óceániai ritmusokat fonta bele mindebbe.
John Musker és Ron Clements az Aladdin és A kis hableány rutinjával, biztos kézzel rendezték a filmet a Disney klasszikusok sorába első teljesen egészében digitális alkotásukban. A Vaiana sok újdonsággal nem szolgál, de egy jó mese, kiválóan elbeszélve.