Hatalmas felelősség valaki életét a kezünkben tartani, főleg akkor, ha mindezt még egy szörnyű háború is súlyosbítja. A hetednapi adventista, Desmond Doss például úgy vált háborús hőssé és érdemelte ki az Amerikai Egyesült Államok Becsület Érdemérmét, hogy megfogadta: egyetlen életet sem fog elvenni, csak megóvni. Desmond emberfeletti tettei Mel Gibsont is megihlették, aki egy cseppet sem finomkodó, roppant érzelmes háborús dráma megrendezésével tisztelgett a 2006-ban elhunyt Hős előtt.
A fegyvertelen katona ötlete és megvalósítása között 14 év telt el, tehát bátran ráfoghatjuk, hogy ez Gibson szenvedélyprojektje, de nem csak az alkotó, hanem a magyar változat munkatársai is a lehető legnagyobb odafigyeléssel nyúltak az alapanyaghoz. A felvétel az SDI Media Hungary egyik legnagyobb termében zajlott, a szinkronrendező pedig a végletekig precíz Juhász Anna volt, aki minden egyes színészt remek érzékkel instruált munka közben annak érdekében, hogy tökéletesen leképezzék az angol eredetit.
Visszatérők és beugrók
Noha a Gyűrűk Ura Elrondja és a Mátrix filmek Smith ügynöke, Hugo Weaving nem a főszereplőt, hanem annak szintén hadviselt, ámde visszavonult édesapját alakítja, mégis muszáj az őt páratlanul megszólaltató Rátóti Zoltánnal kezdenünk a beszámolót, ugyanis megbabonázva néztük és hallgattuk, ahogy a művész minden érzékszervét a jelenet alá rendelve követte Weaving játékát, gondosan figyelve a legminimálisabb rezdülésre is. Rátóti orgánumát színházi teendői miatt korábban nélkülözniük kellett a hazai filmkedvelőknek, de A függetlenség napja: Feltámadással - Bill Pullmannal együtt - visszatért és ennek nem csak mi, de Juhász Anna is nagyon örül, aki a szereposztással kapcsolatban beszélt róla:
Molnár Levente a forgalmazó kérése volt Andrew Garfield számára, az összes többi szerepet viszont én osztottam a megrendelővel egyeztetve. Végignézem a filmet és belövöm a karaktereket. Be kell látni, hogy vannak filmek, amik nem érdemlik meg, hogy élvonalbéli, Kossuth-díjas, Érdemes Művészeket hívjunk hozzájuk. De amikor vannak olyan egyedi filmek, amik igen - mint most is -, akkor olyan színészekkel szeretek dolgozni, akiknek erős empátiakészségük van, bele tudnak helyezkedni a szerepbe, képesek felülemelkedni önmagukon. Ez mind nagyon fontos tényező! Rátóti Zolival például tökéletesen le lehetett fejteni a rétegeket, szépen fokozatosan építettük föl a karakterét.
A sors pikantériája, hogy Rátóti Zoltán korábban többször is szinkronizálta Mel Gibsont, mint ahogyan tette azt az 1984-es A Bounty esetében is. A kaposvári Csiky Gergely Színház volt igazgatója hálával gondol a szinkronizálásra és Weavingről is szuperlatívuszokban beszél:
Minden nagy filmnél és nagy színész szinkronizálásánál úgy érzem, mintha visszacsöppennék a húsz évvel ezelőtti szinkron világába, vagyis együtt élek napokig a szinkronizált alakkal, és ez jó érzés. Ezért vagyok hálás Juhász Annának (ismét) ezért a remek szerepért. Szeretem a végletes, szenvedélyes karaktereket és Weaving ebben a filmben színészi eszközei óriási skáláját járja be. Kihívás és nagy élmény "utána menni" és magyarul megszólaltatni egy különleges színész érzelmeit.
Desmond Doss bőrébe a Pókember filmekből ismert Andrew Garfield bújt, akit az említett alkotásokhoz hasonlóan ezúttal is Molnár Levente szólaltatott meg. Garfield a filmes elfoglaltságai mellett (hamarosan bemutatják a Martin Scorsese-vel forgatott új filmjét, a Silence-t) kiemelten nagy hangsúlyt fektet színházi jelenlétére is, ebből fakadóan a Leventéhez szegezett egyik első kérdésünk az volt, hogy szerinte mennyire lett érettebb a brit-amerikai színész játéka?
Érettebb lett, de ez egy teljesen másfajta szerep. Sokkal komolyabb, és több lelki összetevője is van. Látjuk őt többek között a háború előtti időszakban is, megismerjük az apjával való viszonyát, ami nagyon brutális, de megtudjuk ezáltal, hogy miért nem hajlandó fegyvert fogni. Maga a karakter, és amilyen helyzetekben látjuk mind-mind nagyon összetett, és végig egyfajta tartás, a hitéből fakadó erkölcsi iránymutatás jellemzi őt. Van egy kis szerelmi szála is, és ez tovább árnyalja a karakterét. Andrew Garfield nagyon jó, remek színészek vannak körülötte, úgyhogy ez egy nagyon jól összerakott film.
Míg Molnár Levente "adott" volt a főszereplő számára, a mellékszerepek már korántsem voltak ennyire evidensek, ahogyan erre Juhász Anna fel is hívta korábban a figyelmet. A legkeményebb dió egyértelműen Vince Vaughn volt, akit a zseniális Haás Vander Péter tolmácsolt nekünk 2015-ig, ám akkor a Jászai Mari-díjas színész legnagyobb bánatunkra elhunyt. Vaughn azóta most először hallható a magyar mozikban, a szinkronrendezőnőnek pedig meg kellett találni hozzá a megfelelő párosítást, "kikísérleteznie" az utánpótlást. A választása George Clooney magyar hangjára, Szabó Sipos Barnabásra esett, aki egy ízben (a 2000-es A sejtben) már passzolt hozzá:
Muszáj volt kísérletezni. Tele van a temető pótolhatatlan emberekkel és nem tudom visszahozni őket a fellegekből. Ilyen elhunyt tehetség Haás Vander Péter is, de említhetném akár Selmeczi Rolandot, Végvári Tamást, Szakácsi Sándort vagy Sinkovits Imrét is. De a világ kereke forog tovább, így aztán menni kell előre. Ha el tudunk vonatkoztatni a hangszíntől, akkor Szabó Sipos Barnabás dinamikában tökéletesen megcsinálta.
Fegyver nélkül a háborúban
Anna a legkisebb szerep esetében is fontosnak tartotta a nagybetűs színészi jelenlétet, így Mel Gibson fia, Milo első komolyabb, mégis nyúlfarknyi szerepéhez, Lucky Fordhoz egy igazi profit, a Chris Evanson, Ryan Goslingon és Chris Pine-on edződött Zámbori Somát kapta meg, hogy asszisztáljon a fiú színészi pályájának elindulásához, természetesen a tőle megszokott minőségi módon. Soma nagyon röviden kifejtette, hogy mi a véleménye a film témájáról, az utolsó mondat pedig különösnek hat "Amerika Kapitány szájából":
Nem fog fegyvert a kezébe, de a hazájáért küzd. Alapvetően én is pacifista vagyok, tehát totál háborúellenes és békepárti, át tudom élni a szerepét. A világnak szüksége van az ilyen hősökre, én a hétköznapi hősökben hiszek.
Molnár Levente már egy kicsit bővebben fejtette ki, hogy mit gondol az igaz történetről:
A főszereplő srác vallási okokból és a családi háttere miatt nem hajlandó fegyverhez nyúlni, de ettől függetlenül jelentkezik sorkatonának, mert szeretné szolgálni a hazáját. Mivel nem fog fegyvert, és lőgyakorlaton sem vesz részt, ezért kipécézik őt. Sok-sok viszontagság után végül mégis kiküldik a frontra, és mivel orvosnak tanul, így szanitécként, felcserként próbálja minél több ember életét megmenteni. A végén nyilván hőssé válik, mert a film alapja igaz történet, tele valós személyekkel, de nem tudom pontosan, mennyire színezték ki az eseményeket.
Aki már átböngészte a szinkronhangok listáját, az bizonyára észrevette, hogy Desmond édesanyjára, Berthára (eredetiben Rachel Griffiths) Györgyi Annát kérték fel, akit a hazai közönség a legtöbb alkalommal Juliette Binoche-ként és Audrey Tautou-ként hallhatott. A gyönyörű és rendkívül tehetséges Jászai Mari-díjas színésznő teljesen átlényegült a mikrofon előtt és hatalmas szívvel bújt a karakter bőrébe, noha a sztori érzékenyen érinti:
Ez nagyon érdekes téma, mert édesapám hivatásos katona volt, tábornok, de a világ legszelídebb és legszerényebb embere, tehát a film ellentmondása személyesen érint, nagyon különlegesnek találom. Én gyűlölöm az erőszakot és azt, hogy ez milyen torzulást okoz az apa (Hugo Weaving) és kiterjesztve az egész család életében. Szörnyű, hogy miken kell végigmennie ezeknek az embereknek. Visszatérnek a háborúból poszttraumás sokkal, lábak nélkül, úgy hogy látják a barátaikat kínlódva meghalni, ezek most is megtörténnek. Ez a politika játékszere. Nagyon sok olyan környezetben megfordultam, ahol különböző vallású és nemzetiségű emberek éltek a legnagyobb békében egymással. Nagyon nagy a felelőssége a médiának, hogyan tud bolhából elefántot csinálni és manipulálni. Amiért félek ilyen filmeket nézni, azok a naturális jelenetek. Amióta gyerekeim vannak, azóta az emberi szenvedést nem bírom nézni, ehhez nincs már elég erős idegrendszerem.
Noha Seder Gábornak (akinek hangja legfőképpen a Family Guy Quagmire-jeként vagy a Gyilkos elmék Spencer Reidjeként csenghet a fülünkben) nincs kapcsolata a katonasággal vagy a háborúval, mégis érdekes hallani a véleményét, hiszen egy olyan embert ismertünk meg a személyében, akinek az egész jelleme és hangtónusa jóságot sugároz (és ez tetten érhető karakterén, a Goran D. Kleut által játszott Andy Walkeren is):
Szerencsére nekem nem volt ilyen helyzet az életemben, hogy ezt meg kelljen tapasztalni, de akkor, amikor ez kötelező jelleggel így működött, az borzasztó lehetett. Vagy leölnek vagy te ölöd meg a másikat, ez volt a két lehetőség. Egy idő után az emberben dolgozik az élni akarás. Hatalmas erő kellett hozzá Desmondnak, hogy azt mondja: ő élni akar, de inkább segít és fegyver nélkül.
A halálos fegyver
A fegyvertelen katonáról tehát mindenkinek megvan a határozott véleménye, de mi a helyzet a rendezővel? Mel Gibson sokak számára megosztó személyiség, de a megkérdezett művészek közül a legtöbben alkotói tevékenységét helyezik előtérbe, melynek legfőbb jellemzője a naturalista ábrázolásmód, a brutalitás. Ezt emelte ki leginkább Molnár Levente is, amikor a rendezőről kérdeztük:
Mel Gibson előző két filmje, a Passió és az Apocalypto meglehetősen brutális. Elég kemény jelenetek vannak bennük és A fegyvertelen katona ezt a hagyományt követi. Ugyanakkor a mostani filmekben is van egy olyan tendencia, hogy egyre naturálisabb módon mutatnak be jeleneteket. Hogy ez jó-e vagy rossz, nem tudom, mindenesetre sokkoló. Akik elmennek moziba és megnézik ezt a filmet, azok biztosan kemény lelki sokkot kapnak majd.
Zámbori Soma - akiről kevesen tudják, hogy színészi pályafutása mellett lelkész is - elismerősen beszél Gibson munkájáról. Őt nem különösebben érdeklik azok a botrányok, amelyektől a világsajtó hangos volt párszor, szerinte az alkotás a lényeg:
Ha ilyen témát kell feldolgozni, akkor azt így kell csinálni. Nagyon szépen lavírozik a didakció és a művészi, tökéletesen kidolgozott koncepció között és nem átall nagyon hatásos eszközöket használni. Vannak a filmben finom pontossággal összeszerkesztett dramaturgiai érdekességek, merthogy másképp nyilván nehéz ehhez nyúlni, mivel csomószor láttunk már ilyet. Második világháború, van egy hős, aki embereket ment, lásd Ryan közlegény megmentése. Nehéz már a fegyverropogással újat mutatni, az emberi oldalát kell kidomborítani, ebben pedig ügyes Mel Gibson és emellett nagyon jó színész.
A rendkívül közvetlen és a szinkronszakmához hatalmas alázattal viszonyuló Stohl András (Woody Harrelson, Matt Damon, Hugh Grant és Brad Pitt egy személyben) az egyik nagydumás karaktert, Hollywoodot (Luke Pegler) nyerte meg, akinek személyiségén rajta hagyják nyomukat a háború borzalmai. A színész nagy rajongója Gibson munkásságának és azt szereti benne a legjobban, hogy nem köntörfalazik:
Mindig azt mondom, hogy egy jó szöveg aranyat ér. Pár tekercsből le lehet mérni, hogy milyen egy film, ez pedig egy nagyszerű és brutális film. Nagyon-nagyon szeretem a Mel Gibson mozikat, szinte mindegyiket. Kifejezetten a rajongója vagyok és azt is kedvelem, ahogy gondolkodik a filmezésről. Amit láttam A fegyvertelen katonából, az iszonyatosan nyomasztó, de tisztelem Gibsonban, hogy soha nem akar puhítani. Pontosan olyan nyersen mutatja be, amilyen, nincs benne semmilyen szépelgés.
Talán Stohl egyik mondatával lehetne a legeredményesebben pontot tenni A fegyvertelen katona szinkronfelvételéről készült beszámolónk végére, miszerint mindenkit tiszteletben kell tartani és sokkal nyitottabbnak kell lennünk másokkal, miközben magunkat sem szabad becsapnunk. Desmond Doss tökéletesen megmutatta, hogy úgyis tehetünk másokért azok nemzetétől, bőrszínétől és hitétől függetlenül, hogy nem kell szembeköpnünk a saját elhatározásainkat sem. Ezt az üzenetet pedig egy profi magyar stábnak köszönhetően a magyarok is magukévá tehetik Mel Gibson történetén keresztül.
A fegyvertelen katonát keressétek a mozikban az ADS Services Kft. forgalmazásában!
Az interjúban közreműködött a MűsorVízió is.