Szatory Dávid hangját - azt hiszem túlzás nélkül állíthatom - nagyon sok helyen hallhatjuk. Azonban az egymástól különböző szinkronizálandó karaktereknek és változatos játékának köszönhetően sokunk örömére nem lesz sem elcsépelt, sem megunható. Hamarosan egy számára új terepen, kosztümös török sorozat magyar változatában hallhatjuk a TV2-n, ahol I. Ahmet szultánnak kölcsönzi majd a hangját. Erről a sorozatról, a szinkron közben felmerülő nehézségekről, valamint a kedvenc mostani munkáiról beszélgettünk vele A szultána szinkronját készítő Masterfilm Digitalnál.
A szultána az első török sorozatod?
Igen, és fura is volt egy kicsit, mert miközben a történet lassan folydogál és talán lassú maga a sorozat is, mégis lendületesen lehet vele haladni. Szinkronizálás közben persze nem érezni annyira a tempóját, hiszen a szereplőm nincs minden percben képernyőn, így csak a töredékét látom annak, ami adásba kerül.
A nyelv okozott nehézséget?
Néha nehéz kimondani a szereplők és a helyszínek neveit, de az, hogy török szól a fülembe és mondjuk nem angol, az nem okoz semmiféle gondot. Egy idő után ugyanis ki lehet zárni az eredetit. A török nyelvnek sajátos a stílusa, és jó is hallgatni, bár néha megmosolyogtat az, ahogyan beszélnek.
Azzal kellett játszanunk - és ez nevezhető talán nehézségnek -, hogy ne legyünk rövidek, azaz szinkronban legyünk a szereplő szájával. Nagyon lassan, és megfontoltan beszélnek, és emiatt néha le kellett lassítanunk magunkat és el kellett nyújtanunk a mondatokat.
Az sem zavaró, hogy esetleg a magyartól eltérően hangsúlyoznak?
Nem, mert úgy érzem, hogy közel áll a magyarhoz. Hangsúlyok tekintetében az én figurámnál nem vettem észre semmi nehézséget. Vannak nyelvek, amelyekre nehezebb szinkronizálnunk, mert mondjuk bizonyos hangzóknál a szokottnál nagyobbra nyitja a száját a színész, az mindig necces. Itt viszont elég zártan beszélnek.
Akkor a hang nem befolyásol annyira. Viszont ha rossz a kép, akkor az megnehezíti a munkát, nem? A The Pacific - A hős alakulat kapcsán volt valami emlékezetes történet még régebben.
Igen, sötét képre kellett dolgoznunk és borzasztó volt, semmit nem láttunk abból, mi zajlik a jelenetben. Most az Outcastnél is hasonló volt a helyzet, persze nem ennyire rossz, de azt már nemigen láttad a képen, hogy a színészek játékában milyen finomságok vannak. Nagyon sok film esetében is így van ez egyébként.
Megértem a stúdiók, a forgalmazók félelmét, és hogy ezzel szeretnék megakadályozni azt, nehogy premier előtt kikerüljön a produkció, de a túlzott óvatosság néha már a munka rovására megy. Ha túlságosan lebutított kópiára kell dolgoznod, akkor lutri a végeredmény. Igyekszünk minőségi munkát csinálni, de így nagyon nehéz.
Tudnál példát mondani?
Nemrég csináltunk egy filmet és iszonyatosan para volt. Egyáltalán nem láttunk belőle semmit. Az egyik jelenetet például úgy szinkronizáltuk, hogy még a színészek hangját sem hallottuk hozzá, valószínűleg nem volt jó a forgatáson felvett hang, az utószinkron pedig még nem volt kész. Így a sötét képernyőre egy külföldi, teljesen fád hang, mindenféle játék nélkül elmondta a szöveget. Nem tudtuk, mi a jelenet, a szereplők mennek-e vagy ülnek, egyáltalán mit is csinálnak.
Mondtuk is a stábbal egymás között, hogy majd a moziban kiderül, itt mi is történt (nevet), és bízzunk benne, hogy nem lőttünk mellé. Ugyanis nem volt biztos, hogy küldenek ebből a jelenetből olyan változatot, amiből kiderül bármi is. Ezek nagyon necces dolgok.
Előfordul olyan eset is, amikor még nincs kész és ezért nincs, vagy csak nagyon kezdetleges animáció van. Az utolsó pillanatokig dolgoznak kint is a filmeken, sőt, a premier előtti napokban készülnek csak el a végleges vágással. Ennél a mozinál is volt olyan, hogy négyszer vagy ötször újra kellett vennünk bizonyos részeket, mert újravágták a filmet. Nagyon érdekes élmény volt, mert az első után a második változatba olyannyira belenyúltak, hogy a karakterem más döntéseket hozott bizonyos helyzetekben.
Akkor mondhatjuk, hogy nem is nagyon tudtad, miről szólt a film.
Nagyjából azért tudtuk, de látszott, hogy többféleképpen is felvettek egyes jeleneteket, hogy majd a vágóasztalon döntsék el, mi is legyen a sorsa az adott szálnak, az adott karakternek. Amiatt, hogy mindig finomítottak, néha az volt az érzésünk, hogy a korábbiakban egyáltalán nem is ez történt.
Amikor megkapsz egy munkát, akkor már tudod, hogy miről fog szólni?
Amikor ránk osztanak egy szerepet, akkor nagyon ritkán közlik azt, hogy milyen munka is lesz az. Nem tudjuk néha azt sem, hogy milyen tempóban fogjuk csinálni, kéthetente veszünk esetleg majd több részt, vagy csak hetente egy epizódot? Ritka azért, ha heti egyet csinálunk, az a bevett szokás, hogy előre dolgozunk. A szultánát is így csináljuk, három-négy részt veszünk föl egyszerre, és a Mafilmben az Alkalmit is így forgattuk.
Az Alkalmit imádom, zseniális lett a magyar változata.
Nem hallottam még egyben a végeredményt, de szerettük csinálni. Baromi jól játszanak a színészek és pont annyi humor van benne, hogy nem esnek át a ló túloldalára, és szépen benne tartják a sorozatot ebben a dramedys irányban. A karakterek nagyon emberiek, kellemes a hangulata és úgy beszélnek bizonyos problémákról, hogy nem lágyítják el azokat. Próbálják azt mutatni a nézőknek, hogy ne haljunk bele az életbe bármi is történik. Meg nagyon jó a csávó háza, azt hiszem, ezt minden egyes alkalommal elmondtam a stábnak (nevet).
Ezt emelnéd ki a mostaniak közül?
Igen, de bírtam az Outcastot is, csak egy picit fura volt. Nagyon szeretem a megszállós horrorokat, azokat, amik e téma köré épülnek, csak nehéz újat mutatni. Nagyon sok a kiszámítható horrorfilm, van olyan, ahol tíz perc után tudod, mikor jön a legközelebbi ijesztés, vagy milyen dramaturgiai elemekből fog építkezni a film. Elég klisés a műfaj, nehéz fába vágták a készítők a fejszéjüket.
Az Outcast egyik részében nem te vagy a főszereplő magyar hangja, tudod esetleg, miért?
Két hétre elmentem nyaralni, szóltam is előre, csak sajnos mivel ezt hetente vettük, így nem tudtunk előre dolgozni, ezért nem sikerült ezt máshogyan megoldani. Többek között ezért is forgatunk szinte mindig több részt egyszerre a sorozatokból, hogy ne kelljen lecserélni a hangot, ha valami közbejön.
Mennyire lesz most húzós időszakod?
Elkezdődött az évad, úgyhogy vissza kell rázódnom. Gálffi László osztályfőnököm mondta régen - és ezt szerintem minden interjúmban megemlítem (nevet) -, hogy ezt a szakmát mindig elölről kell kezdeni. És ez tényleg így van; évadról évadra, produkcióról produkcióra kell dolgozni.
A színház nem olyan, mint a film, ahol jó esetben a forgatás után dobozba kerül, amit megcsináltatok. A színpadon mindig újra meg kell alkotnod a szerepet, hiszen minden előadás más és más. Most hogy nem játszottam a két idény között, kimaradt a nyári színház is, így egy viszonylag hosszabb kihagyás után, amikor el is szoksz a ritmustól, mindig vissza kell rázódnod. Szükségem volt nyáron egy kis pihenőre, de szinkronra jártam.